Hernádi-blog: Ez nem lehet igaz! A "csatornacsukákról"

Csatornacsuka

Az nem lehet igaz, hogy ilyen kis vizekben csukák vannak, nem is kevés!

Az meg végképp nem lehet, hogy nagyok is! Kis víz kis hal, nagy víz, nagy hal - mint tudjuk!

Az első hitetlenkedésem már korábban, a második, pedig ma délután dőlt meg! Délután csatornapergetésre indultam, és egy brutál minimum három kilóssal akadtam össze. Fantasztikus dolgokat művelt, esélyem sem volt.

De kezdjük az elején: Szeretek könnyű szereléssel, sokat csavarogva rablóhalakra pergetni, idén a csukákra fájt a fogam nagyon! Győr környékén sok jó állóvíz van, de csukákban nem bővelkednek. Egy csomó helyen tilos a pergetés, a Szigetközi H.E. tavain meg csukatilalom van 2019-ig, szinte mindenhol. Keresgéltem az interneten, mire rátaláltam "Egy pinnyédi pecás naplója" c. blogra. Izgalmasnak, de számomra hihetetlennek tűnt, hogy a szigetközi csatornák világa ennyire jó pergető terep legyen! A blogok viszont nem csak nagyon élvezhetőek, olvasmányosak voltak, hitelesnek, őszintének hatottak.

A puding próbája az, hogy megeszik, próbáljuk ki! És tényleg! Igaz! Jöttek a csukeszok szinte minden alkalommal! Régóta pergetek, sok vizet bejártam, de amiben csúcs ez a "csatornapergetés" az az akciódús, sportos időtöltés! Szép, hosszúvízpartokat bejárni, új helyeket felfedezni, közben izgalmas kapások, fogások, na, ezt nekem találták ki!

A csatornarendszer a duzzasztott Nagy-Duna mellékágaiból folyik a Mosoni-Dunába, tehát élő kapcsolata van mindkét folyóval.

Telepítik is - úgy tudom - pár napja segítettem szákolni egy 4 kg-os pontyot egy sporinak. Nem is volt nagyon meglepve. Elmondta, hogy tavasszal sorra fogta itt a lapát dévéreket…

Jól el voltam ezekkel a kirándulásokkal, egy oldaltáska, meg egy könnyű pergető bot. (A kedvenc gumihalam meg a patkolásról szóló blogomban látható.) A csukeszokhoz meg elég is volt a ez a könnyű szerelés, amit néha kiegészítettem egy - az oldaltáska övébe akasztott - összecsukható merítővel. Utóbbira azért van szükség, mert a csatornák partja legtöbb helyen meredek, a szélén tele vízinövényekkel. Kézzel szoktam a csukát kiemelni, de ez itt sokszor lehetetlen, ha csak nem akarunk fürödni!

Helyenként nehéz a terep

Ma délután is így indultam neki, még a merítőt is a kocsiban hagytam, nincsenek itt nagy csukák! A kicsiket meg kipenderítem, puszi nekik, aztán mehetnek vissza! Bár a "Pinnyédihorgász" figyelmeztetett, nagyobb csukákról is beszélt, hittem is, nem is. 34 db. "egyencsuka" után olyan nehéz elhinni, hogy van nagyobb is! Az "egyencsuka" vagy "csatornacsuka" 30-40 centis az eddigi tapasztalataim szerint.

Csukesz

Sétálgattam a folyás irányába, dobáltam szépen hosszában lefelé, élveztem a gumihal kívánatos veretését. Jött egy sügér, olyan 25 centis.

Sügér a patkolt gumin

A túloldal eléggé járhatatlan, jó töklevelesek vannak ott. Próbáltam átdobni közvetlenül a növényzet elé. Jó szórakozás így gyakorolni a pontos célba dobást. Némelyik villantó, wobbler süllyedéskor nagyon szépen veret, az általam használt gumi is ilyen. Fogtam már vele csukát part széléről mártogatva, szinte "mórmiskázva".

Aztán az egyik ilyen pontos átdobás után, szinte a vízre érés pillanatában láttam megvillanni az ezüst kiflit, és már éreztem is egy komolyabb csuka húzását! Jaj a merítő! Hogy veszem ezt ki! De a csuka nem hagyott időt a gondolkodásra, nyílegyenesen berohant az a lábam alatt levő meredek partoldalba, a töklevelek közé! A zsinór a lábam alá mutatott, mintha valami üreg is lett volna a partoldalban! Aztán csak nyekergett a fék, a csuka neki indult, de nem ám kifelé, hanem szorosan a partoldalban, magára tekerve az összes töklevél szárat. Húzom nem jön. Húzom szinte szakadásig, semmi. Pengetem a zsinórt rángatom a botvéggel, semmi. Vége, talán már le is verte magát! Letettem a botot a fűbe, elő a telefont. Van rajta egy jó túristatérkép applikáció a HuMap, legalább a koordinátákat elmentem. Közben a botom kezdett mászni lefelé, rajta volt még a kroki, de képtelenség volt bármit is csinálni. Be kellett szakítanom.

Mit kellett volna tennem? Talán egy erős bottal a víz tetején tartva meg lehetett volna akadályozni, hogy betörjön a lábam alá a partoldalba? Nem hiszem.

Maradjunk abban, hogy ez egy okos csuka volt, és most ő nyert! :-) Az élmény így is izgalmas volt, és maradandó!

A hódok is idetaláltak

Folytatom.

Október 20 szombat, 12.30

Napsütés, szél kristálytiszta víz. Az okosok szerint ilyen körülmények között a csukát nem lehet megfogni, ezért tovább mentem egy árnyékos részre. Dobáltam jó fél órát, semmi.

Na jó vissza a napos oldalra, legalább ne fázzak. Különben is, nem az eredmény számít! :-) "Savanyú a szőlő"- mondja erre egy belső hang. :-)

Belátok a vízbe, gondolom a csuka is lát engem. Eszembe jut Thor horgásztársam javaslata: Dobáljuk a túlsó partot! Valóban, jónak látszik, kicsit a folyásnak felfelé dobok a túlsó part széléhez. A gumi az áramláshoz képest oldalt húzva csoda érdekesen mozog, billeg. Élvezem a játékot, a halról már lemondtam, Széchenyi Zsigmond vadászíró mondása jut eszembe: A vadászat vadűzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás!

Bölcselkedésemből egy jókora rántás józanít ki, csuka a horgon!!! Vagy ág? Nem, ez csuka, nem is apró! Jön már közelebb csak a zsinórt látom, a csali mélyebben, ez megnyugtat. Tegnap vettem egy helyes, kicsi, könnyű pisztrángozó merítőt, ami egy gumin lóg a nyakamban, nagyon ötletes dolog, nincs útba, csak meg kell fognom a nyelét és máris nyúlhatok a csukám felé. A gumi nyúlik, épp annyit, emennyit kell! Ezúttal szigorúbban bántam a halammal, nem engedtem a növényzet közé, hanem csak a szákba.

Pergető merítőm jól vizsgázott

A szák avató tehát jól sikerült! Csukám pont 50 cm!

De hol van a kedvenc Savage cannibal gumihalam?

Ott figyel a csuka torkában! Azért a 45-ös FC zsinórt eléggé megviselte a mutatvány, le kell majd cserélnem!

Amikor a csuka foga keresztben hasít

És amikor hosszában!
Természetfotósként van egy jó makro objektívem, amivel szinte mikroszkópikus felbontásokat tudok elérni!

Tehát tiszta vízben, napos időben is meg lehet fogni a csukát, de nem éppen a lábunk alatt, hanem tőlünk messzebb. A legjobb csukáim eddig még mind így jöttek, a túlsó partról!

Visszafelé még jött egy sügér:

Otthon még egyszer elgyönyörködtam a zsákmányban: szép hal a csuka!

A papucsom 43-as. :-)

Október 22. Délutáni villámpeca

Borús idő, szél. Új csatornaszakaszt vallattam. Széles meder, erős folyás. Nagyobb kb. 8 cm-es Savage Cannibal patkolt gumival dobáltam, 5 gr-os jiggel. A csuka az erős sodrásban jött, középen. A gumit közepes sebességgel húztam - félvízen - az áramlással szemben.

Szinte pisztrángos patakra emlékeztetett, az egyik pergető spori pisztrángcsukáknak nevezte a sodrásban kapó csukákat. Valóban, ez a peca már hasonlít egy kicsit a pisztrángozásra, csak a hegyek, meg az erdők hiányoznak.

A patkolt horog jól akadt, a "pisztrángcsuka" a pisztrángozó merítőbe került! :-)

Közelebbről:

Kényes, utánnyúlogatós kapások, a sügér is csak a patkolt horgot érte utol:

Október 26. 10-12 órák között

Felhős, melegedő idő. Gyenge déli szél

Horgász barátom most élőhallal csukázik, az elmúlt napokban fogott hármat. De most nem eszik, mondja és már pakol is össze. Sokáig hiába dobálok, próbálgatom a legkülönfélébb műcsalikat - semmi. Még sügér sem jelentkezik.

Végül kikötök a nyerő 8 cm-es sügérmintás firetiger-nél, ami már sok csukát adott: 8g-os jig fej, piros drillinggel patkolva. Szépen mozog lassú-közepes húzásnál is.

Kapás 11.45-kor, alig pár méterre attól a helytől, ahol a múltkor megcsúfolt az az igen nagy! Hatalmasakat bukfencezik, rázza a fejét, de nem tud szabadulni a horogtól, a könnyű, 3-15 g dobósúlyú botom is állja a sarat. Nem engedem lejjebb, a növényzetbe, azzal már megjártam a múltkor! Ugrik egy nagyot és függőlegesen testtel beszorul a parti nádcsomók közé. A botom viszont kiegyenesedik, már nincs rajta! De a gumi meg a szájában van. Hogy lehet ez?! Nincs idő gondolkozni, a csuka fáradtan fekszik a nádon, a partfalon csúszva-mászva torkon ragadom. Szúrnak a kopoltyúfedelek, de annyi baj legyen! Megvan! Ez is 50 centis!

De mi is történt? A fonott szinór egyszerűen lecsúszott, letekeredett a not-a-knot kapocsról. Ilyen még soha nem történt velem. Pedig jól megtekertem, át is pattintottam a fülön, mégis. Még jó, hogy a fárasztás legvégén történt!

Egy horgásztársam tanácsára most drótelőkére váltottam. Hát az meg jól bepödrődött a csuka pofájában!