2022. január 22., szombat

ARISTON VLS 100 EU Serial N: 1512 villanyboyler. Vízkő mentesítés


 6 éves Ariston kazánunkkal igazából nem volt bajunk, csupán az zavart, hogy egyre gyengébben csurgott a víz a melegvíz csapokból. Olvastam, hogy 2 évente kellene vízkőtleníteni, mert a vízkő lerakódás csökkenti a melegítés hatásfokát, meg a tartály aljára lerakódó vízkő darabkák pedig fokozatosan elzárja a víz útját. Ez igaznak bizonyult, a tartály aljából kb 5 cm vastag vízkő morzsalékot takarítottunk ki! Tanácsolják az anód cseréjét is. 

Hívjunk szerelőt? Érdeklődtünk, kiderült, hogy 35e Ft alatt nem ússzuk meg, illetve ha egyéb bajt is találnak, akkor megkezdett óránként 40e Ft-ba fog fájni. Egy új bojler 80e körül van.

Megnéztünk néhány vízkőtlenítést bemutató videót, áttanulmányoztuk a leírást, úgy láttuk, hogy meg tudjuk csinálni! És úgy is lett! :-)  Humoros szituációk, kétségbeejtő helyzetek, sok fejtörés, töprengés után mégis csak sikerült !!! (Így utólag be kell vallanom, hogy ezért a melóért ne is olyan sok a kért összeg.) 

Felderítés: mihez és hogyan kell hozzányúlni?

Alul van egy burkolat, ezt 7 apró csavarral lehet leszedni:



Ilyen a leszedett burkolat megfordítva:



Ilyen alulról. Ott az a két karima, a két víztartály alján, azt kell majd leszedni. Nem is látszik egyszerűnek!



Mielőtt nekiálltam, áramtalanítotam, majd leeresztettem a vizet: Elzártam a beeresztő csapot (a képen piros) kinyitottam, mosdó, fürdőkád melegvíz csapját. A  biztonsági csap kinyitása előtt (jobbra fent, az a kis fehér) alátettem egy lavórt. 


Itt ért az első meglepetés: 100l víznek kellett volna kifolyni, de talán csak a fele jött ki! A többi bent maradt a tartályokban, mivel a hálózati nyomás híján a víz súlyának kellett volna átpréselni a többit, a vízkő-törmeléken keresztül, az a nyomás viszont nem volt elég. 

A következő lépésben meg kellett szabadítanom a karimákat az elektromos csatlakozóktól. A piros kábelek a fűtőszál-hurok csatlakozásai, ezek egyszerűen lehúzhatók az aljzatról. Nem könnyen adta magát, sokáig kellett ide-oda mozgatnom, huzigálnom, amíg engedett.



Aztán kiszedtem a termosztát hajlékony hosszú lapkáját. Kicsit meggörbítve kijön anélkül, hogy a másik végét meg kellene bontani.


Még a föld kábelt is le csavaroztam, de ez csak az egyik karimán van.

Íme a csupasz karima. Most jött a neheze: az 5 db rögzítő csavart kell kitekernem, nagyon vigyázva, óvatosan, nehogy a bennmaradt víz szökőárként borítson be mindent! Az első hengernél nem figyeltem, lepörgettem a csavarokat, majd a kb. 20 liter vízkő törmelékes víz rendesen kiöntött minket. Nadrágot, zoknit, papucsot kellett cserélnem. :-)


Csőkulcs nélkül nem megy!


Sok időt takaríthattam volna meg, ha minőségibb, racsnis kulcsot használok. Ezzel eléggé kínlódós volt...

És itt a kiszedett karima! Rendesen lepi a vízkő! Viszont meglepő, hogy az anód (az a vastag rúd) alig lett kisebb. 6 év után talán 20-30 %-a fogyott el. (A magnézium anód biztosítja, hogy - elektrolízis - segítségével ne a tartály fogyjon, hanem az anód). A hurok csőben megy a fűtőszál, a hosszú, pedig egy alulról nyitott cső, amiben a termosztát helyezkedik el.



az anód közelebbről:



A vízköves szerkentyűt kis feleségem tisztogatja: 20 %-os háztartási ecet szépen leoldotta a vízkövet. Előtte lecsavaroztuk a használt anódot, hogy beférjen a hosszú műanyag palackba. Fél óra ázás elég.




Az anód-rúd, és M5 foglalata. Csak bele kell csavarni



A letisztított, új anóddal feszerelt "karima szerlvény". Ezt kell majd visszatolni, becsavarozni a tartályba.


Az egy külön, érdekes történet, hogyan szereztük be az anódot. Az obiban, meg a praktikerben csak a Hajdúhoz van. A neten találtuk egy speciális Aristron szervízt a Puskás Tivadar utcában (Győr),de ott már más van, az új üzletben semmit nem tudnak. De előbújt egy raktáros koma, aki azt javasolta, hogy nézzük meg a Körkemence utcában, ahol a porzsákcentrum is van. Az udvarból valóban nyílik egy alkatrész üzlet, kis kóceráj, kedves kölyök kutyákkal, nem nagy bizalommal léptünk be. ÉS VOLT NEKIK! 


Következő lépés: le kell tisztítani a gumi tömítést. A peremes rész van felül.




FEl kell helyezni a kalapácsfejű M6 csavarokat egy bajonett-zár szerű nyílásba


A képen már helyén a gumi tömítés, és az egyik kalapácsfejű csavar. Ezek teljesen bizonytalanul, ingatagon állnak, amikor elkezdjük felfelé, helyére tolni a karima-szerlvényt, szinte biztos, hogy kipotyog néhány és kezdhetjük elölről. Összegyűrt papírgalacsikokkal kell kitölteni az üreget, hogy a csavarok ne mozduljanak el. Ezt egy profi szerelő árulta el! :-)

Amikor az első karima elővigyázatlan leszerelésénél elöntött minket a cunami, kipotyogtak a csavarok, és az 5-ből csak 4 lett meg. Órákig kerestük, lehetetlen, hogy csak úgy eltűnjön. Aztán, amikor már lemondtunk róla, és más megoldást kerestűnk, kis feleségem mégis megtalálta!!! Abban a kiló vízkő törmelékben volt, amit a cunami után összegyűjtöttünk egy erős fagyasztó zacsiba. :-)

A szökevény:


A szerelvény felhelyezése előtt, még bevillantottam a tartályba: hibátlannak látszik!



Visszatoltuk, felcsavaroztuk a megújított szerelvényt, csatlakoztattuk az elektromos vezetékeket. (Könnyebb volt, mint szétszedni!)


Utána jött a vízfeltöltés (ki kell nyitni a melegvíz csapokat, majd megvárni, amíg nem folyik belőlük a víz.). Aztán áram alá helyeztük, és hurrá, működik!!!!

Utolsó művelet, a burkolat visszahelyezése. A bújtatott csavarok betekeréséhez feltétlenül kell egy mágneses csillagcsavarhúzó!




Összeségében azt lehet mondani, hogy 6 év normál használat után nem az anód elfogyása a fő probléma, nem is a fűtőszál burkolatra rakódó vízkő (a nagyja a hőtágulás következtében úgyis lepotyog), hanem a tartály alján összegyűlő vízkő törmelék, ami elzárja a víz útját, aminek következtében csak csurog csöpög a víz a melegvíz csapokból. Tehát legközelebb akkor nyúlok majd hozzá, ha újra csökken a nyomás. Talán újabb hat év. Ha megérjük! :-)
Mindenesetre az ajánlott 2 évenkénti szervíz kissé túlzásnak tűnik. Ha "szabályosan" szervízeltünk volna, annak árából már kijönne egy új bojler. Szerintem egy kis műszaki vénával megáldott ember meg tudja csinálni! De fontos, hogy legyen egy lelkes segítő családtag is! :-)
 

















 

2021. október 17., vasárnap

Gyorskötések vastag fluorocarbon zsinórokhoz.

 

Néhány egyszerű kötés, amelyeket régóta használok, de ezeket sehol nem látom a horgászcsomókkal foglalkozó írásokban, vagy az ilyen témájú honlapokon.  

Gondoltam, megosztom, hátha más is hasznát veszi.


Valamennyi, itt bemutatott kötés lényege egy egyszerű csomó, amit jó erősen meg kell tépni. Utána soha nem fog kioldódni, vagy elcsúszni.

A végcsomó

Minden csukázó előkém végén van egy ilyen csomó, ha beszakadok, gyorsan fel tudom kötni az új előkét. Így:

Egy hurokkal az fc zsinór mellé fogom a fonottat




8-10 menetet hurkolok

Majd meghúzom a csomót. A kötés ilyen lesz:

Jó, kis erős kötés, nem hagyott még cserben.  


Az előke másik végére is kötök egy csomót amit persze jól megtépek, majd levágom a túlnyúló részt.

Így kötöm a karabínerbe.  Nem túl szép, de igen biztonságos csomó.


Füles horogba is ugyanígy kötöm:

A végcsomót megkötése előtt át kell fűzni a fülön!

A végcsomó megakadályozza a kicsúszást.


Ilyen előkékből mindig van nálam néhány, hogy beszakadásnál gyorsan tudjak cserélni.




Ha elég szűk a horog füle, elegendő a végcsomó magában. Élőhalas, vagy halszeletes pecánál használom. A képen látható előkét már megrongálta egy csuka, ilyenkor rögtön cserélni kell!



Ha kötök még egy csomót, akkor a két csomó között szabadon tekereghet a kishal, még forgókapocs sem kell.






Befejezésül egy drop shoot -ra hasonlító kötés, amivel télidőben fagyasztott kishallal, vagy halfarokkal süllőzöm, csukázom. 




A 60-as fc zsinórt a fent leírt módon kötöm a füles horogba, majd a fül fölé kötöm a 30-as monofil előkét, aminek a végére kerül egy 3-8 gr. ólom.
A sokmenetes kötést felül vezetem ki, így amikor a súly megfeszíti, szinte merőlegesen áll, nem gabalyodik a zsinórra.








2018. október 16., kedd

Ez nem lehet igaz! A "csatornacsukákról"

Csatornacsuka




Az nem lehet igaz, hogy ilyen kis vizekben csukák vannak, nem is kevés! 
Az meg végképp nem lehet, hogy nagyok is! Kis víz kis hal, nagy víz, nagy hal - mint tudjuk!

Az első hitetlenkedésem már korábban, a második, pedig ma délután dőlt meg! Délután csatornapergetésre indultam, és egy brutál minimum három kilóssal akadtam össze. Fantasztikus dolgokat művelt, esélyem sem volt.


De kezdjük az elején: Szeretek könnyű szereléssel, sokat csavarogva rablóhalakra pergetni, idén a csukákra fájt a fogam nagyon! Győr környékén sok jó állóvíz van, de csukákban nem bővelkednek. Egy csomó helyen  tilos a pergetés, a Szigetközi H.E. tavain meg csukatilalom van 2019-ig, szinte mindenhol. Keresgéltem az interneten, mire rátaláltam "Egy pinnyédi pecás naplója" c. blogra. Izgalmasnak, de számomra hihetetlennek tűnt, hogy a szigetközi csatornák világa ennyire jó pergető terep legyen! A blogok viszont nem csak nagyon élvezhetőek, olvasmányosak voltak, hitelesnek, őszintének hatottak.
 A puding próbája az, hogy megeszik, próbáljuk ki! És tényleg! Igaz! Jöttek a csukeszok szinte minden alkalommal! Régóta pergetek, sok vizet bejártam, de amiben csúcs ez a "csatornapergetés" az az akciódús, sportos időtöltés! Szép, hosszúvízpartokat bejárni, új helyeket felfedezni, közben izgalmas kapások, fogások, na, ezt nekem találták ki! 
A csatornarendszer a duzzasztott Nagy-Duna mellékágaiból folyik a Mosoni-Dunába, tehát élő kapcsolata van mindkét folyóval.



Telepítik is - úgy tudom - pár napja segítettem szákolni egy 4 kg-os pontyot egy sporinak. Nem is volt nagyon meglepve. Elmondta, hogy tavasszal sorra fogta itt a lapát dévéreket…

Jól el voltam ezekkel a kirándulásokkal, egy oldaltáska, meg egy könnyű pergető bot. (A kedvenc gumihalam meg a patkolásról szóló blogomban látható.) A csukeszokhoz meg elég is volt a ez a könnyű szerelés, amit néha kiegészítettem egy - az oldaltáska övébe akasztott - összecsukható merítővel. Utóbbira azért van szükség, mert a csatornák partja legtöbb helyen meredek, a szélén tele vízinövényekkel. Kézzel szoktam a csukát kiemelni, de ez itt sokszor lehetetlen, ha csak nem akarunk fürödni!

Helyenként nehéz a terep



Ma délután is így indultam neki, még a merítőt is a kocsiban hagytam, nincsenek itt nagy csukák! A kicsiket meg kipenderítem, puszi nekik, aztán mehetnek vissza! Bár a "Pinnyédihorgász" figyelmeztetett, nagyobb csukákról is beszélt, hittem is, nem is. 34 db. "egyencsuka" után olyan nehéz elhinni, hogy van nagyobb is! Az "egyencsuka" vagy "csatornacsuka" 30-40 centis az eddigi tapasztalataim szerint.

Csukesz

Sétálgattam a folyás irányába, dobáltam szépen hosszában lefelé, élveztem a gumihal kívánatos veretését. Jött egy sügér, olyan 25 centis.

Sügér a patkolt gumin


A túloldal eléggé járhatatlan, jó töklevelesek vannak ott. Próbáltam átdobni közvetlenül a növényzet elé. Jó szórakozás így gyakorolni a pontos célba dobást. Némelyik villantó, wobbler süllyedéskor nagyon szépen veret,  az általam használt gumi is ilyen. Fogtam már vele csukát part széléről mártogatva, szinte "mórmiskázva".
Aztán az egyik ilyen pontos átdobás után, szinte a vízre érés pillanatában láttam megvillanni az ezüst kiflit, és már éreztem is egy komolyabb csuka húzását! Jaj a merítő! Hogy veszem ezt ki! De a csuka nem hagyott időt a gondolkodásra, nyílegyenesen berohant az a lábam alatt levő meredek partoldalba, a töklevelek közé! A zsinór a lábam alá mutatott, mintha valami üreg is lett volna a partoldalban! Aztán csak nyekergett a fék, a csuka neki indult, de nem ám kifelé, hanem szorosan a partoldalban, magára tekerve az összes töklevél szárat. Húzom nem jön. Húzom szinte szakadásig, semmi. Pengetem a zsinórt rángatom a botvéggel, semmi. Vége, talán már le is verte magát! Letettem a botot a fűbe, elő a telefont. Van rajta egy jó túristatérkép applikáció a HuMap, legalább a koordinátákat elmentem. Közben a botom kezdett mászni lefelé, rajta volt még a kroki, de képtelenség volt bármit is csinálni. Be kellett szakítanom. 
Mit kellett volna tennem? Talán egy erős bottal a víz tetején tartva meg lehetett volna akadályozni, hogy betörjön a lábam alá a partoldalba? Nem hiszem. 
Maradjunk abban, hogy ez egy okos csuka volt, és most ő nyert! :-) Az élmény így is izgalmas volt, és maradandó!

A hódok is idetaláltak



Folytatom.

Október 20 szombat, 12.30 
Napsütés, szél kristálytiszta víz. Az okosok szerint ilyen körülmények között a csukát nem lehet megfogni, ezért tovább mentem egy árnyékos részre. Dobáltam jó fél órát, semmi.
Na jó vissza a napos oldalra, legalább ne fázzak. Különben is, nem az eredmény számít! :-) "Savanyú a szőlő"- mondja erre egy belső hang. :-)
Belátok a vízbe, gondolom a csuka is lát engem. Eszembe jut Thor horgásztársam javaslata: Dobáljuk a túlsó partot! Valóban, jónak látszik, kicsit a folyásnak felfelé dobok a túlsó part széléhez. A gumi az áramláshoz képest oldalt húzva csoda érdekesen mozog, billeg. Élvezem a játékot, a halról már lemondtam, Széchenyi Zsigmond vadászíró mondása jut eszembe: A vadászat vadűzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás!
Bölcselkedésemből egy jókora rántás józanít ki, csuka a horgon!!! Vagy ág? Nem, ez csuka, nem is apró! Jön már közelebb csak a zsinórt látom, a csali mélyebben, ez megnyugtat. Tegnap vettem egy helyes, kicsi, könnyű pisztrángozó merítőt, ami egy gumin lóg a nyakamban, nagyon ötletes dolog, nincs útba, csak meg kell fognom a nyelét és máris nyúlhatok a csukám felé. A gumi nyúlik, épp annyit, emennyit kell! Ezúttal szigorúbban bántam a halammal, nem engedtem a növényzet közé, hanem csak a szákba.


Pergető merítőm jól vizsgázott

A szák avató tehát jól sikerült! Csukám pont 50 cm!

De hol van a kedvenc Savage cannibal gumihalam?


Ott figyel a csuka torkában! Azért a 45-ös FC zsinórt eléggé megviselte a mutatvány, le kell majd cserélnem!


Amikor a csuka foga keresztben hasít
És amikor hosszában!
Természetfotósként van egy jó makro objektívem, amivel szinte mikroszkópikus felbontásokat tudok elérni!


Tehát tiszta vízben, napos időben is meg lehet fogni a csukát, de nem éppen a lábunk alatt, hanem tőlünk messzebb. A legjobb csukáim eddig még mind így jöttek, a túlsó partról!

Visszafelé még jött egy sügér:



Otthon még egyszer elgyönyörködtam a zsákmányban: szép hal a csuka!

A papucsom 43-as. :-)



Október 22. Délutáni villámpeca

Borús idő, szél. Új csatornaszakaszt vallattam. Széles meder, erős folyás. Nagyobb kb. 8 cm-es Savage Cannibal patkolt gumival dobáltam, 5 gr-os jiggel. A csuka az erős sodrásban jött, középen. A gumit közepes sebességgel húztam - félvízen - az áramlással szemben. 
Szinte pisztrángos patakra emlékeztetett, az egyik pergető spori pisztrángcsukáknak nevezte a sodrásban kapó csukákat. Valóban, ez a peca már hasonlít egy kicsit a pisztrángozásra, csak a hegyek, meg az erdők hiányoznak. 



A patkolt horog jól akadt, a "pisztrángcsuka" a pisztrángozó merítőbe került! :-)




Közelebbről:



Kényes, utánnyúlogatós kapások, a sügér is csak a patkolt horgot érte utol:




Október 26. 10-12 órák között
Felhős, melegedő idő. Gyenge déli szél

 Horgász barátom most élőhallal csukázik, az elmúlt napokban fogott hármat. De most nem eszik, mondja és már pakol is össze. Sokáig hiába dobálok, próbálgatom a legkülönfélébb műcsalikat - semmi. Még sügér sem jelentkezik.
Végül kikötök a nyerő 8 cm-es sügérmintás firetiger-nél, ami már sok csukát adott: 8g-os jig fej, piros drillinggel patkolva. Szépen mozog lassú-közepes húzásnál is. 
Kapás 11.45-kor, alig pár méterre attól a helytől, ahol a múltkor megcsúfolt az az igen nagy! Hatalmasakat bukfencezik, rázza a fejét, de nem tud szabadulni a horogtól, a könnyű, 3-15 g dobósúlyú botom is állja a sarat. Nem engedem lejjebb, a növényzetbe, azzal már megjártam a múltkor! Ugrik egy nagyot és függőlegesen testtel beszorul a parti nádcsomók közé. A botom viszont kiegyenesedik, már nincs rajta! De a gumi meg a szájában van. Hogy lehet ez?! Nincs idő gondolkozni, a csuka fáradtan fekszik a nádon, a partfalon csúszva-mászva torkon ragadom. Szúrnak a kopoltyúfedelek, de annyi baj legyen! Megvan! Ez is 50 centis! 




De mi is történt? A fonott szinór egyszerűen lecsúszott, letekeredett a not-a-knot kapocsról. Ilyen még soha nem történt velem. Pedig jól megtekertem, át is pattintottam a fülön, mégis. Még jó, hogy a fárasztás legvégén történt! 
Egy horgásztársam tanácsára most drótelőkére váltottam. Hát az meg jól bepödrődött a csuka pofájában!



Többen azt mondják, hogy lehet ezzel tovább dobálni, de nekem meg nagyon nem tetszik. Visszaállok FC zsinórra!




Október 30. Kisbajcs Szavai tanösvény.

A csukák nem voltak éhesek, de a napnyugta gyönyörű volt! 




Láttam egy úszó hódot is. Nem az én fotóm:


Meg belefutottam egy őszapó csapatba. Tüneményesek ezek az apró tollgombócok! :-)